Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Banteng

 

 

A banteng előfordulása

A banteng, bos javanicus egy szarvasmarhaféle, mely megtalálható Mianmarban, Thaiföldön, Kambodzsában, Laoszban, Vietnamban, Borneón, Jáván és Balin. Néhány bantenget a brit gyarmatosítás idején, 1849-ben Észak-Ausztráliában is találtak.

A kifejlett banteng marmagassága 1,6 méter, testhossza 2,3 m. A banteng bikák súlya gyakran 680 - 810 kg között van, a nőstények kisebbek. Néhány óriási hím akár az egy tonnát is elérheti. A banteng alsó lábszárát fehér csíkok övezik, fartöve fehér és szemei, illetve szája körül fehér folt látható, azonban jelentős a nemek közötti eltérés. A hímeket kékesfekete vagy sötétbarna bőr, hosszú, felfelé meredő szarv és a vállak feletti púp jellemzi. A nőstényeknek azonban vörösesbarna bőrük, kis szarvuk van, mely a hegyeknél befelé fordul és nincsenek púpjaik.

A banteng a ritkás erdőkben él, ahol fűvel, bambusszal, gyümölccsel, levelekkel és gallyakkal táplálkozik. A banteng általában éjszaka és nappal is aktív, ám az emberlakta területeken éjszakai életmódot folytatnak. A banteng két - harminc tagú csordákban él.

 
A banteng sötét színváltozata

A bantenget Délkelet-Ázsiában számos helyen háziasították már, ahol kb. 1,5 millió szelidített példány található. A háziasított és vad bantengek gyakran párosodnak és az utódok általában termékenyek.

2005 februárjában a Cobourg-félsziget populációja 10.000 egyedet számlált, mellyel az északi terület a világ legnagyobb csordájával büszkélkedhet. A Charles Darwin Egyetem kutatása előtt a tudósok úgy gondolták, hogy csupán 5.000 tisztavérű banteng létezik világszerte. Természetes élőhelyükön a legnagyobb csorda száma kevesebb, mint 500 fő.

Klónozás

A banteng a második legveszélyeztetettebb faj, melyet sikeresen klónoztak[1],[2] és az első, mely túlélt több mint egy hetet (az első egy gaur volt, mely a születése után két nappal elpusztult). A Worcester-ben, USA-ban található Advancel Cell Technology tudósai a banteng sejtjeiből kivont DNS-t a San Diego Zoo "Fagyasztott állatkert" részlegébe vitték és átültették egy háziasított szarvasmarha petesejtjébe, ez a folyamat az ún. szomatikus sejtmagtranszfer. 30 embriót hoztak létre, melyeket a Trans Ova Genetics-hez küldtek, ahol a megtermékenyített petesejteket háziasított szarvasmarhákba ültették. Ezekből két példány született meg császármetszés segítségével.[3] Az első 2003. április 1-jén született, a második két nappal később. A másodikat elaltatták [4], de az első túlélte és máig jó egészségnek örvend a San Diego Állatkertben.